Molly, az egyik kutyám, ma sztrájkolni kezdett. 700 méter séta után megállt, megmakacsolta magát és értésemre adta, nem erre szerződött. Szép és jó a séta, de ilyen időjárási körülmények között, három fokban, zuhogó esőben ő ennyit vállal. Bonny (a másik kutyám) se tiltakozott amikor visszafordultunk.
Nem volt más lehetőségem, mint hazaérve, kabátot cserélve újra elindulni, hiszen a gazda testemmel sokkal keményebb feltételekkel szerződtem. Az egészségem és a megfelelő hangulatom biztosítása érdekében minimum napi egy óra intenzív mozgásra a szabad levegőn. A vállalás alól nem bújhatok ki semmilyen halmazállapotú csapadék és hőmérsékleti érték esetén sem, ez már belső kényszerré vált jó ideje.
A gyaloglás és bármely rendszeres mozgás örömhormont termel, ami segít, hogy elkerüljük a depressziót, leküzdjük a stresszt és energiával tölt fel. Valljuk be őszintén az utóbbi egy évben nagy szükségünk van a betevő szerotonin mennyiségünkre.
Az örömhormonok erősítik immunrendszerünket, növelik munkakedvünket, kreativitásunkat és nem utolsó sorban élvezetesebbé teszik mindennapjainkat.
Ha üzemi mennyiségű örömhormont szeretnél gyártatni a szervezeteddel, jó szívvel ajánlom a country line dance lehetőségét.
Hangulatos zenére, szabályos sorokban ugyanazt a koreográfiát táncolja mindenki. Mindez egy olyan érzést generál, ami nehezen foglalható szavakba. A jelenséget interakciós szinkronitásnak nevezi a szakirodalom és onnan lehet felismerni, hogy csak mosolygós arcokat látsz és ha egyszer belekóstolsz függőséget okoz. Country táncos társaimmal szerencsére sokan vagyunk világszerte és most egyre intenzívebben várjuk a nyitást, hogy újra együtt lehessünk és termeljük egymásnak a sok örömhormont.
Hiszen társas lények vagyunk, nincs olyan vírus, ami ezen változtathatna.
