A belső harmóniánk megteremtésének alapja az önismeret. Csak akkor kerülhetünk egyensúlyba, ha ismerjük saját reakcióinkat, tudatosítjuk mit miért érzünk és teszünk. Ahhoz, hogy megértsük miért választottuk a Harmónia programhoz a kis csoportos, maximum nyolc fős feldolgozást, nézzünk meg az un. Johari modellt, ami önmagunk ismeretével kapcsolatos.
A vízszintes tengelyen önmagunk ismerete van, balra amit tudunk magunkról, jobbra, amit nem, a függőlegesen felül az, amit mások tudnak, érzékelnek rólunk, alul pedig az, amit nem.
Ez alapján a Johari ablakunk négy részre osztódik.
- A NYÍLT terület az, amit tudunk magunkról és mások is rólunk. Minél nagyobb ez a terület, annál hatékonyabban reagálunk nehéz helyzetekben és azt is reprezentálja mennyire merjük elengedni magunkat mások előtt, mennyire merünk, vagy tudunk ön azonosak lenni.
- A REJTETT terület alatt azt értjük, amit tudunk magunkról, de nem szeretnénk megosztani, egyfajta privát szférának is tekinthetjük ezt a részt. Csak ránk tartozik, másra nem, maximum egy bizalmas, szűk körrel osztjuk meg. Minél magabiztosabbá válunk és minél biztonságosabbnak érezzük a közegünket, annál jobban merjük ezt a határt feszegetni.
- Az ISMERETLEN terület az, ami igazán meglepetéseket tartogathat. Ez a fehér folt, hiszen én se tudatosítottam még és mások se látják. Ezt az oldalunkat például akkor ismerjük meg, amikor egy új szituációba kerülünk.
- A negyedik ablakrész a VAK terület. Sok olyan tulajdonságunk van, amiről mi nem is tudunk, de a körülöttünk lévők érzékelik. Nem biztos, hogy kapunk róla visszajelzést, így lehet, hogy sohasem tudatosul bennünk. Minél több olyan ember van körülöttünk, akik mernek és tudnak nekünk visszajelezni, annál jobban csökkenthető ez a terület, ami által automatikusan növekedik a nyílt.
Ez a modell jól szemlélteti, hogy könyvekből sajnos nem tudunk tökéletes önismeretre szert tenni, hiszen szükségünk van hozzá mások visszajelzésére is.
A Harmónia program során ezért vannak kis csoportok, hogy a tagok minél több interakcióban, játékban érintkezhessenek és megismerhessék egymást különböző szituációkban.
Az egyik célunk az, hogy fogódzókat kapjanak tőlünk ahhoz, hogy önmaguk nyílt területét növelni tudják, merjenek engedni rejtett területeikből és a kívülről jövő impulzusokat megfelelő nyitottsággal és bátorsággal tudják befogadni. A másik cél pedig az, hogy felismerjék a körülöttük lévőkben azokat a tulajdonságokat, amelyek vak területen vannak és azt megfelelő formában tudják visszajelezni.
Minél előrébb tartunk az önismereti folyamatban, annál könnyebben elérhető a vágyott belső harmónia.
