Születésünktől halálunkig folyamatosan tanulunk, még akkor is, amikor nem tudatosítjuk magunkban.
Ez lendít minket előre, ez segít céljaink elérésében, ettől tudjuk átadni utódainknak a szükséges tudást.
A tanulás lehet élvezetes, keserű, szorongással teli, hatékony, vagy lassú, jó esetben felemelő.
Egy egyszerű modellel szemléltethető mikor tudjuk a tudást a leghatékonyabban magunkba szívni:
Alapértelmezetten mire vágyunk? A biztonságra. Ezért érezzük jól magunkat a komfort zónánkban, ahol minden ismerős és kiszámítható.
Mit érzünk, ha kizökkentenek minket a számunkra komfortos környezetből? Szorongani kezdünk, nem érezzük jól magunkat, viszont elkezdünk alkalmazkodni az új szituációhoz. Ez az állapot a tanulási zóna, amikor ösztönösen szívjuk magunkba az információt. Minél többször kerülünk ilyen helyzetbe annál gazdagabbá és tapasztaltabbá válunk. Persze újra és újra visszakerülünk a komfort zónánkba. Ha sokszor elhagyjuk, gyakorlunk, észre sem vesszük, hogy az egyre tágasabb, egyre több helyzet elfogadható számunkra anélkül, hogy heves szívdobogással reagálnánk rá. Vagyis alkalmazkodunk, fejlődünk. Egyre nagyobb impulzusok kellenek ahhoz, hogy a tanulási zónába kerüljünk.
Mi történik, ha túl nagy kihívás előtt találjuk magunkat? Átkerülünk a pánik zónába, ami kellemetlen érzés, arra kell törekednünk, hogy abból minél hamarabb visszataláljunk a tanulási szakaszba.
Miért aktuális most különösen ez a modell? Az biztos, hogy az egész világ kikerült a komfort zónájából. Reméljük, hogy a pánikzónából visszatérve tanulunk a jelenlegi helyzetből.
Használjuk ki ezt az időt arra, hogy megtaláljuk mi is a saját feladatunk, mi a célunk, mitől tehetjük jobbá, szebbé az életünket!
Ebben a folyamatban segíthet az alábbi elgondolkodtató film:
