Anxiety

A Félelem

A – Elvesztette a teljes bevételét, minden programját törölték, nem látja mikor lesz folytatás és meddig
elegendőek a tartalékai.
B – Veszélyeztetett terhes, orvosa idős, most nem dolgozik. A vizsgálatokat, amik megnyugtatnák, hogy
ő és a baba is jól van elhalasztották. Nem csak önmagáért, a magzatáért is aggódik.
C – Krónikus betegségben szenved, 70 év feletti férfi, a leginkább veszélyeztetett csoportba tartozik,
már három hete él a négy fal között.
D – Klausztrofóbiás. Nem a betegségtől fél, hanem attól, hogy karanténba kerülhet, ahol rázárják az
ajtót, ennek a gondolatától is rosszul érzi magát.
E – Állástalan lett egyik napról a másikra, nem tudja lesz-e folytatás. Egy a biztos, pillanatnyilag se
fizetés, se munka.
F – Idős édesanyját félti, aki már nagyon sok betegséget túlélt. Félő, hogy a vírus legyőzné. Így annak
érdekében, hogy védje mindkettőjüket önként vonult vissza és adta fel a megélhetési forrását.
G – Elvált, a gyermekét felváltva neveli a volt párjával, attól tart, ha szigorodnak a kijárási feltételek,
nem találkozhat a kicsivel.

Hét közöttünk élő ember, akik sohasem látták egymást, egy közös mégis biztosan van bennük, félnek.
Félnek, ahogy mindannyian. Kimondva, kimondatlanul, elnyomva, vagy megélve, ösztönösen, vagy
tudatosan, de most bizony félünk. A mosolygós Facebook profilok és Instagram fotók mögött
mindenkiben ott bujkál pár nehéz gondolat.
A szorongás örök idők óta bennünk lévő érzés, az ősember életét is az ősi, ösztönszerű félelem
mentette meg a sok veszélytől. Félelem nélküli ember nincs, elkerülni nem tudjuk ezt az érzést, kezelni
kell megtanulnunk, hogy ne csaphasson át pánikba.
A pánikot el kell kerülni, mert sehová sem vezet. Az agyunk, minél többet vagyunk bezárva a saját
gondolatainkba, annál inkább hajlamos arra, hogy saját kis rémképeket állítson elő. Mint egy önálló
életre kelt privát katasztrófafilm, amit csak mi látunk, rosszabbnál rosszabb képsorok jelennek meg a
szemeink előtt.

Hogyan kezeljük a most előtörő félelmeinket?
1.  Tudatosítsuk magunkban, ha bekerültünk egy félelem spirálba.
2.  Kapcsolódjunk egymáshoz, akár telefonon is. A félelmeink kibeszélése csökkenti a
feszültséget, hiszen minél jobban szavakba tudjuk önteni mi bánt, annál könnyebb
feldolgozni, megoldást találni és túllendülni.
3.  Ha nincs társ, akivel megoszthatjuk a gondolatainkat, használjuk a gondolkodó agyunkat.
Válaszoljuk meg az alábbi kérdéseket: Mekkora a valószínűsége, hogy bekövetkezik? Mi a
legrosszabb eshetőség? Miért ettől félek a legjobban? Miből fakad a félelmem? Mi a
szükségletem, ami most nem valósult meg? Hogyan tudok változtatni? Mik a lehetőségeim?
Ki segíthet a célom elérésében? Milyen nagy akadályokat sikerült már leküzdenem? Hogyan
viselkedtem akkor? Természetesen a kérdések az adott helyzettől függően változhatnak. A
lényeg, hogy az érzelmi agy felett a gondolkodó agy vegye át az irányítást.

4.  Kapcsoljunk át másik „csatornára”, tereljük el a gondolatainkat, végezzünk valamilyen
hasznos tevékenységet, ami leköti az energiáinkat.
5.  Meditáció, légzés gyakorlatok. Sohasem késő elkezdeni az alkalmazásukat, nem csak a
félelmek kezelésében, az élet számos területén nyújt segítséget.
5+1.  Sohase feledjük el, hogy mindig kétszer annyit bírunk, mint amennyit el tudunk
képzelni magunkról.

Végezetül Vámos Miklós szavaival zárjuk a mai blogot:
„Imádok élni. Gyűlölök félni. Egy rohadt F betűn múlik az egész?”

 

Megosztás:

Share on facebook
Facebook
Share on linkedin
LinkedIn
Share on twitter
Twitter

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu