Amikor pár hete elhatároztuk, hogy blog sorozatot indítunk a honlapunkon, még nem gondoltuk, hogy az első cikk a karanténről fog szólni.
A tevékenységünk akár élmény nyújtás, akár tréning, minden esetben az emberekkel való foglalkozásról, a közöttük való kapcsolódás fontosságáról szól. Társas lények vagyunk, elemi igényünk az összetartozás. Ebben az időszakban pont ez a szükségletünk korlátozódik.
Az előttünk álló hetek sokkal nehezebbek lesznek, mint amit most fel tudunk fogni, mert az agyunk még nem tapasztalta meg ezt az állapotot, nincs is emlékkép, amihez kapcsolhatná. Most az első fázisban vagyunk, a Maslow piramis legalja, azt gondolod végig mennyi tartalékod van, az alapszükségletekre elég lesz-e. Legtöbbünk munkahelyét érinti a jelenlegi helyzet, rengeteg, akár évtizedeken át felépített egzisztencia zuhan össze pillanatok alatt. Amit pár napja még biztosnak éreztél, mára bizonytalanná, kilátástalanná válhatott. Ezek az események már önmagában elegendőek lennének ahhoz, hogy félelemben teljenek a napjaink, de emellett egy láthatatlan, megfoghatatlan ellenség az egészségünket is veszélyezteti. Hiába vagyunk a tápláléklánc csúcsán, az egyik legegyszerűbb, legprimitívebb élő szervezet rombolja le a szorgosan felépített mikro világunkat.
Fizikailag el kell határolódnunk egymástól, mert a vírusnak olyan az ember, mint a tűznek az éghető anyag és az oxigén. Addig tud tombolni, ameddig tere van, a tűz is csak akkor csitul el, ha elvesszük tőle az éltető elemeit. A korlátozó intézkedések természetesen áldozattal járnak. Már most is nehéz, de mi lesz ezután?
A következő lépésben már azt fogjuk érezni, hogy a szociális kapcsolatok hiánya és az összezártság miatt komoly megingásaink lesznek, depressziós pillanatok, értelmezhetetlen érzelmi reakciók.
Mi a megoldás? Az érzelmeink kezelése. Először detektáld, vedd észre, ha a megszokottól eltérő érzelmek ragadnak el. Pl. olyan dolgokért leszel ideges, amiért korábban nem, kevesebbet nevetsz, ingerültséget, feszültséget érzel. Ha tudatosítani tudod magadban, hogy ezek új érzelmek, már félig nyert helyzetben vagy, mert az érzelmeidet onnantól kezdve kontrollálni tudod. Próbálj meg rájönni, hogy az adott érzést milyen szükséglet hiánya okozta.
Hogy szemléletesebb legyen írunk egy példát. A kisfiad büszkén mutatja a matek házit, hogy készen van, ellenőrizd le, mire te rámordulsz, hogy hagyjon most ezzel, miközben tudod mennyit dolgozott vele és bűntudatod is van, hiszen neki sem könnyebb, mint neked. Miért lettél mégis ingerült, miért éreztél feszültséget? A szükségleted pl. az lett volna, hogy elszeparálódhass, legyen egy kis én időd, egy kis csendes zug, ahová elvonulhatsz, ahol csak te vagy.
Ha tudatosítottad az érzést és rájöttél mi a szükségleted, ami nem teljesült, már nagyon közel vagy a célhoz. Arra kell törekedni, hogy az igény megvalósulhasson, csak át kell szervezni a teendőket és a napirendbe jelen esetbe beiktatni mindenkinek egy kis saját időt, amikor a családtagok nem zavarják meg az aktuálisan elvonulót.
Kitartást kívánunk mindenkinek, a következő blogban a félelmeink kezelésével fogunk foglalkozni.
